Hogyan étkeznek a csimpánzok?

Hogyan étkeznek a csimpánzok?

A csimpánzok nagyon hasonlítanak az emberekhez. A Washingtoni Központi Egyetemnek a csimpánzokkal és az emberi kommunikációval foglalkozó intézetében dolgozó tudósok szerint: “a csimpánzokat az emberek közé kellene sorolni.” Miután közelről tanulmányozták ezeknek az intelligens lényeknek a viselkedését, a washingtoni egyetem kutatói kiderítették, hogy a csimpánzok sokkal okosabbak, mint azt a legtöbben gondolják. A tudósok szerint a csimpánzoknak saját kommunikációs rendszerük és kultúrájuk van, amiről az embereknek fogalmuk sem volt, feltehetőleg azért, mert a csimpánzok nem szavakkal beszélnek. Használják azonban a saját “nyelvüket”, vagyis jelrendszerüket, amit a tudósok immár kb. három évtizede tanulmányoznak. A washingtoni egyetem kutatói így fogalmaznak: “a csimpánzközösségek kommunikációját és ismeretanyagát elemző újabb vizsgálati eredményeink alapján esetükben joggal használhatjuk a kultúra kifejezést. Az is kiderült, hogy a csimpánz mentális képességei - intellektuális és érzelmi szempontból egyaránt - nagyon hasonlóak a miénkhez. Lényegében a csimpánzokat az emberek közé kellene sorolni.”

A legtöbb orvosi kutatóintézet szerint a csimpánzok és az emberek nagyon hasonló élőlények. Épp emiatt használják a csimpánzokat emberi vonatkozású tudományos kísérletek kez. Íme néhány idézet orvosi cikkekből:

“A mai ember és a csimpánzok DNS-szekvenciája megegyezik 99,4 %-ban, ami arra utal, hogy mi emberek közelebb állunk a csimpánzokhoz, mint bármelyik más állatfajhoz.”

“A csimpánzok jobban hasonlítanak az emberre, mint bármelyik más állat. … az emberi agy nagyon hasonlít a csimpánz agyához. Az emberek és a majmok közti legnagyobb különbségek nem annyira anatómiaiak, mint inkább viselkedésbeliek.”

“A csimpánzoknak ugyanolyan vércsoportrendszerük van, mint az embereknek. Ezért használják őket szervátültetéssel, májgyulladással és egyéb orvosi témákkal kapcsolatos kutatásoknál.”

“A főemlősöknek kritikus szerep jut az orvosi kutatásban olyan fontos, fertőző betegségek esetén, mint amilyen például az AIDS, a májgyulladás és a malária; valamint a központi idegrendszer krónikus, degeneratív betegségeivel (pl. a Parkinson- és az Alzheimer-kórral) kapcsolatos kutatásban. …

A főemlősök és az emberek szoros törzsfejlődési kapcsolata nemcsak az új gyógyszerek és vakcinák hatásának és biztonságosságának tesztelését teszi lehetővé, hanem azzal is biztat, hogy genetikai alapon kifejlesztett terápiás módszereket fejleszthetünk ki emberi fertőző és genetikai betegségek kezelésére.”

“A főemlősök kiváló modellként szolgálnak az emberi biológia és viselkedés tanulmányozásához, mert szoros törzsfejlődési kapcsolat áll fenn köztük. A főemlősök kísérleti használata ezért kulcsfontosságú az orvostudomány fejlődése szempontjából. Az Rh-faktor felfedezése és a fertőző gyermekbénulás megelőzésére kifejlesztett oltás is ezt az állítást támasztja alá. A főemlősök kísérleti használata gyakorlatilag az orvostudomány valamennyi területén szükséges.”

De ha a csimpánzok és az emberek ennyire szoros törzsfejlődéstani kapcsolatban állnak egymással - ami miatt ez az állatfaj kulcsfontosságú az egészségünk érdekében végzett vizsgálatokban -, akkor más vonatkozásban vajon miért nem vonjuk le a két élőlénycsoport közti biológiai hasonlóságból származó következtetéseket? Hogyan lehetséges, hogy megfertőzzük őket a legsúlyosabb betegségeinkkel, ám tőlük tanulni már nem vagyunk hajlandóak? Ahelyett, hogy beteggé tennénk őket, miért nem tesszük inkább magunkat egészségessé? Miért nem próbáljuk ki legalább az étrendjüket?

Fölmentem a világhálóra, és - 300 dollár értékben - megrendeltem a csimpánzok étrendjét és életstílusát ismertető valamennyi könyvet és DVD-t. Levelet írtam a Jane Goodall Egyetemnek, amelyben kérdéseket intéztem a csimpánzokkal foglalkozó szakemberekhez. Ezt követően pedig fölkerestem három nagy, csimpánzokat is tartó állatkertet, ahol elbeszélgettem számos állatgondozóval, akik naponta etetik és ápolják őket. Lenyűgöző tényeket tudtam meg a csimpánzokról, amelyek teljesen megváltoztatták a róluk alkotott véleményemet.

Az döbbentett meg legjobban, hogy a csimpánzok képesek megtanulni a siketnémák jelbeszédét:

“Kettős vak módszerrel végzett vizsgálat során azt tapasztaltuk, hogy a csimpánzok jelrendszerrel kommunikálnak az őket megfigyelő emberekkel. Jeleket használnak, amikor természetes nyelvi kategóriákra utalnak. Például kutyajelet minden kutyára, virágjelet minden virágra, cipőjelet minden cipőre. A csimpánzok megtanulják, és könnyedén használják jeleiket, amikor a körülöttük zajló eseményekről kommunikálnak egymással és az emberekkel. Kiderült, hogy új dolog megnevezésére képesek új jeleket kitalálni, vagy kombinálni a már használtakat. Például a retekre a “sír, ártalmas, étel”; a dinnyére az “ital, gyümölcs” jeleket használják. Kettős vak módszerrel végzett vizsgálatokban a csimpánzok megértették az elöljárós szószerkezeteket, és képesek voltak új elöljárós szószerkezetet alkotni; megértették az angol hangjelzéseket, azokat lefordították a maguk nyelvére, sőt még tovább is adták jelölési képességüket a következő generációknak. Mindezt anélkül, hogy ahhoz szükség lett volna emberi beavatkozásra. Amikor játszanak, ugyanúgy szabadjára engedik képzeletüket, mint az emberek. Az is kiderült, hogy amikor egyedül maradnak, tovább folytatják egymás közt a párbeszédes, amelynek során jeleiket használják. A párbeszédüket vizsgáló kutatások azt mutatják, hogy a csimpánzok kommunikációt kezdeményeznek és tartanak fenn, épp úgy, mint emberi rokonaik. Ha félreértik egymást, a csimpánzok képesek kijavítani a jeleiket. Egymás közötti kommunikációjukhoz akkor is jeleket használnak, ha nem látják, hogy figyeljük őket; sőt még alvás közben is.”

Amint alaposabban tanulmányozni kezdtem a csimpánzokat, a szívem csücskeivé váltak. Kiderült számomra, hogy valójában rendkívül intelligensek, és mély szomorúságot éreztem az iránt a kb. 1500 csimpánz iránt, akik életüket az Egyesült Államok orvosi laboratóriumainak parányi ketreceiben töltik. Az emberek átlagos egészségi állapota minden tudományos kutatás dacára romlik. Számos táplálkozási szakember ezt helytelen táplálkozással magyarázza. Igen, az emberiség elfelejtette, hogyan kell természetesen táplálkozni. Ezért örülök, hogy létezik olyan élőlénycsoport e bolygón, amelyikkel nagyon közeli rokonságban állunk. Különösen megörültem, mikor megtudtam, hogy csimpánzok ezrei élnek Afrikában, a Gombe-völgyben. Ezeknek a csimpánzoknak a többsége ugyanis még nem érintkezett az emberi civilizációval, ezért még feltehetően még ösztönösen érzik, hogy mi számukra az egészséges táplálék. Ez nagy szerencse nekünk, embereknek. Ugyanis reményt ad, hogy megtudjuk: milyennek kéne lennie a nekünk való, valóban egészséges, természetes emberi étrendnek? Ha megismerjük a csimpánzok étkezési szokásait, az segíthet tisztázni az emberek táplálékigényét. Vegyük szemügyre a következő diagramot, amely Jane Goodall könyve alapján - a vadon élő csimpánzok átlagos étrendjét mutatja.

Amint látható, a csimpánzok étrendjének gerincét a gyümölcsök és a zöld levelek alkotják. Ne keverjük össze a zöld levelűeket a gyökeres zöldségekkel, mint amilyen például a sárgarépa, a cékla vagy a burgonya! Az uborka, a paradicsom, a cukkini és a zöldpaprika sem számít zöld levelűnek! A csimpánzok csak nagy szárazság idején esznek gyökérzöldségeket, mert akkor kénytelenek beérni azokkal. Jane Goodall szerint, aki világhírű csimpánzkutató volt, a csimpánzok étrendjének 25-50 %-át - az arány évszaktól függő - a zöld levelek képezik. Táplálékuk 2-7 %-át növények szárai és fakéreg teszi ki. (A szárak a növények rostosabb részei.) A fák virágzása idején, tehát áprilisban és májusban a csimpánzok étrendjének kb. 10 %-a virágzat. Diófélékből nem esznek túl sokat, de azért étrendjük 5 %-át így is a magvak képezik. Kis mennyiségben rovarokat is fogyasztanak, különösen novemberben, sőt még egyéb kisebb állatokat is, ám Goodall szerint étrendjüknek ez a része rendszertelen és nem jelentős mennyiségű, mivel több hónap is eltelhet anélkül, hogy bármilyen állatot ennének, de ilyenkor sem mutatkoznak nálunk betegség jelei. Egy másik vizsgálat lefolytatói hangsúlyozzák, hogy a vadon élő csimpánzok étrendjének maximum 1 %-a rovar vagy az egyéb állat. Szinte mindig csak olyan fényképet láttam, ahol a csimpánzok banánt vagy narancsot tartottak a kezükben, ezért azt hitte, hogy csak gyümölcsöt esznek. Amikor megtudtam, hogy étrendjük csaknem felét zöld levelek teszik ki, meglepődtem. Kutatásom egyértelműen azt jelezte, hogy nekünk, embereknek sokkal több zöld levelet kéne ennünk, mint hittem.

Hasonlítsuk össze a szokványos amerikai étrendet a csimpánzok étrendjével!

Mint láthatjuk, ordító a különbség. A két étrendben alig található közös elem! Mi emberek alapvetően olyan ételeket eszünk, amilyeneket a csimpánzok egyáltalán nem, pl. főtt, keményítőt tartalmazó ennivalót, olajat, vajat, joghurtot, sajtot, hamburgert. Az általunk fogyasztott zöldségek többsége gyökér, ezzel szemben a vadon élő csimpánzok szinte sohasem esznek gyökérzöldségeket, hacsak nincs aszály, amikor nem teremnek gyümölcsök és zöld levelek.

A legtöbb ember minimális mennyiségű zöld levelet fogyaszt. Például két fonnyadt salátalevelet, amit a szendvicsre szoktunk tenni. Hasonlítsuk most össze a szokványos amerikai étrendet a nyers koszton élők átlagos étrendjével.

Látszik, hogy a nyers étrend hatalmas javulást mutat a szokásos étrenddel szemben. Először is, a nyers étrendben minden étel hőkezeletlen, tele van enzimekkel és vitaminokkal, ami forradalmi változás a szokványos amerikai étrendhez képest. Ez magyarázza, miért számoltak be olyan sokat arról, hogy amikor átálltak a nyers kosztra, hirtelen jobban érezték magukat. Láthatjuk,, hogy a nyers étrenden élők sok gyümölcsöt esznek, különösen, ha tudjuk, hogy a zöldpaprika, az uborka, a cukkini és a paradicsom is élettani szempontból gyümölcsnek számít. Bár a nyers étrenden élők jóval több zöld levelet fogyasztanak, mint azok, akik átlagos étrenden vannak, annak aránya mégsem éri el a kívánatos 45 %-os szintet. Mit esznek a hiányzó zöld levelek helyett? A legtöbb nyerskosztos nagy mennyiségű gyümölcsöt, diófélét és magot fogyaszt.

Gyakran dióféléket használnak a szénhidrátok helyettesítésére, különösen, amikor megpróbálják utánozni a főtt ételeket, habár a diófélék 70-80 %-a zsiradék.

Az olajbevitelt azzal is növelik, hogy salátájukat - ami a legfőbb táplálékukat jelenti - általában valamilyen salátaöntettel fogyasztják el. A nyers étrend másik meghatározó részét a gyökérzöldséget képezik. Sokan isznak például ilyen eredetű leveket. A gyökerek édesebbek, mint a zöld levelek, és ezért a nyers saláták nagy részét is ezekből készítik.

Az elmondottakból az derül ki, hogy két módon javíthatunk az étrendünkön:

1. Növeljük a zöld levelek, illetve
2. csökkentjük a diófélék, magok és olajok mennyiségét.

A családomban fejenként napi 2-2,5 kg gyümölcsöt eszünk meg. Ilyen mennyiségű gyümölcshöz kb. két, nagyobb csokor sötétzöld levelű táplálékot tanácsos elfogyasztani.

A csimpánzok másik jellegzetes étkezési szokása, hogy késő délután, vagy este már nem esznek. A csimpánzok nagyon korán kelnek, már a hajnal első fényeire. Miután elhagyják búvóhelyüket, néhány percig túrkásszák egymást, majd elindulnak élelmet keresni. Keményen meg kell dolgozniuk, hogy megszerezzék a napi betevőt, sok fára fel kell mászniuk, illetve át kell kutatniuk a bokrokat. Reggelente általában gyümölcsöt esznek, valamint kevés zöld levelet. Kb. 4 óra múlva megpihennek, s ekkor vagy játszanak, vagy alszanak a napon. Ezt követően folytatják az evést: főleg zöld leveleket esznek kb. du. 3 vagy 4 óráig. Ekkor ismét tisztogatják magukat, és előkészítik nyugvóhelyüket az éjszakai alváshoz.

Az én étkezési menetrendem meglehetősen eltért ettől. Délig vagy még tovább többnyire semmit sem ettem, este pedig jól teletömtem magam. Jelenleg is még erőfeszítésembe kerül annak megvalósítása, hogy este 6 óra után már ne egyek. Jóllehet a változtatásnak több vonatkozásban pozitív eredményét tapasztalom - például sikerült leadnom súlyfölöslegemből -, be kell vallanom, hogy nehezemre esik lemondani a késői evésről. Szerintem ennek az az oka, hogy a nap végére többnyire igen sok stresszt gyűjtünk be.