Miért nehéz szeretni a zöldeket?

Miért nehéz szeretni a zöldeket?

“A várható élettartam ugrásszerűen megnőne, ha a zöld leveleknek

olyan jó lenne az illata, mint a szalonnának.”

Doug Larson

A zöld leveleket soha nem foglalták bele az étrendi piramisba önálló ételcsoportként, mert az emberek soha nem tekintettek rájuk valódi ételként. A répa zöldjében sokkal több tápanyag van, mint a gyökerében, ám a vélemény, miszerint a zöld levelek nyulaknak, birkáknak és teheneknek valók, visszatartotta az embereket attól, hogy a répa zöldjét is beletegyék a salátájukba. Laza mozdulattal eldobjuk a répa legtáplálóbb részét! A zöldségek gyökerei sokkal finomabbak az emberi ízlelés számára, mint azok zöld levelei, mert több cukrot és vizet tartalmaznak. A levelek, tápanyagtartalmuk miatt keserűbbek.

A következő táblázatok világosan jelzik a levelek tápanyagfölényét a gyökerekkel szemben három növény - a cékla, a petrezselyem és a fehérrépa - esetében. Három vonatkozásban múlják felül a gyökerek a leveleket: kalória-, szénhidrát és cukortartalomban. (Utóbbi szempontból a fehérrépa kivétel.) Emiatt érezzük a gyökereket jobb ízűnek, mint a leveleiket. Remélem, néhány számadat azonban majd elgondolkoztat. A cékla levele például 7-szer több kalciumot és 192-szer több A-vitamint tartalmaz, mint a gyökere! A fehérrépa levelében 2500-szor több K-vitamin található, mint a gyökerében! Gondoljunk arra a sok ezer tonnányi, értékes táplálékra, a gyökérzöldségek zöld leveleire, amit tudatlanságunk miatt eddig minden évben kidobtunk, miközben az emberek többsége - részben az elégtelen táplálkozás okozta - krónikus betegségekben szenved!

Joggal vethető fel a kérdés: vajon miért nem érezzük finomnak a zöld leveleket? Talán nem elég bölcs a testünk ahhoz, hogy ösztönösen kívánja azt, ami hasznos neki? Életemben mindössze néhányszor találkoztam olyan emberrel, aki szerette és kívánta is a zöldeket. Ők elmesélték, hogy gyerekkorukban a szüleik nem adtak nekik - az ízlelőbimbóikat izgató - cukrot és sült ételeket. Ezeket a barátaimat a világ legszerencsésebb emberei közé sorolom. Ösztönösen rajonganak az uborkáért és a friss paradicsomért. Ha zöldborsót látnak, összefut a nyál a szájukban. Vanessa barátom így fogalmazott: “”Mindig az egyszerű ételek ízlettek a legjobban. Addig nem tudsz igazán értékelni egy ételt, amíg ki nem próbálod csak úgy, magában. Akkor érzed igazán a valódi ízét! Amikor anyámmal buliba megyünk, kihalásszuk a sajt alól a köretként feltálalt zöld leveleket, és azt esszük meg. Persze jobban örülnénk, ha a saláta nem a sajt alatt, hanem fölötte lenne, de örülök, hogy egyáltalán van.”

Az emberek nagy többsége azonban ugyancsak furcsának találná, ha egy partin az asztalon csak uborkát, paradicsomot és nyers zöldborsót találnának, a zöld levelekről nem is szólva… Számomra egyértelműnek tűnik, hogy ha kívánjuk az olyan izgató ételeket, mint amilyen a cukor, a koffein és a fehér liszt, az azt jelzi, hogy homeosztázisunk valójában “kificamodott”.

Az elmúlt évszázadok során az emberi szervezet módosult. Az izgató ízű ételek étvágygerjesztőbbé váltak számunkra, mint a természetes, feldolgozatlan táplálékok. Azt azonban mindenki elismeri, hogy nem nőhetünk fel csupán csokoládén és főtt tésztán, bármennyire is ízletesnek tűnnek. Kutatásom során megtudtam, hogy sokan még akkor sem egyeznének bele valamilyen keserves diétába, ha halálos betegségben szenvednének, és gyógyulásuk az étrendjük megváltoztatásán múlna. Ám sokakat foglalkoztat komolyan a kérdés: “Mit kellene ennünk, hogy egészségesek legyünk? Hogyan tápláljuk gyermekeinket egészségesen?” Szerencsére a zöld turmixok nemcsak táplálóak, hanem rendkívül finomak, még a gyerekek számára is.

Meggyőződésem, hogy helyre lehet állítani azt a természetes képességünket, hogy újra szeressük és kívánjuk az egészséges ételeket. Még akkor is, ha az évek során pokolian erős függőséget fejlesztettünk ki magunkban a nem természetes ételekkel kapcsolatban.