A zöld levelűek: új ételcsoport

A zöld levelűek: új ételcsoport

Kíváncsi vagyok, vajon az olyan zöld levelű növények, mint amilyen pl. a leveles kel, a római saláta, a spenót vagy répa zöldje, miként kerülnek a zöldség kategóriába? Miért nevezünk egymástól óriási mértékben különböző növényféléket egységesen zöldségnek?

Az egyik helyi biobolt vezetője arról panaszkodott, hogy vevői gyakran összezavarodnak, mire a 150-félénél is több termékből megtalálják azt a bizonyosat, amit keresnek, mert csupán egyetlen megnevezés van feltüntetve: “zöldségek”. Szerinte a “zöldségeket” jellegzetes hasonlóságaik alapján több, kisebb csoportba kéne felosztani. Például: gyökerek (répák, céklák, retekfélék stb.), virágok (brokkoli, karfiol, articsóka stb.), nem édes gyümölcsök (uborka, cukkini, tökfélék, paradicsom stb.). A hasonló tápértékű élelmiszerek összecsoportosítása nem csak abban segítene a vásárlóknak, hogy gyorsabban megtalálják a szükséges élelmiszert, hanem abban is, hogy több növényi ételt megismerjenek, és ily módon változatosabbá tegyék étrendjüket.

Szerintem arról van szó, hogy az emberek nem tartották a növényeket elég fontosnak ahhoz, hogy alaposan csoportba osszák őket. Még egy szokványos szupermarketben is láthatjuk, hogy a többi élelmiszerrészlegben aprólékos osztályozást találunk. Például a húsosztályon kapható baromfi, hal és hús, ami tovább tagozódik: borjúhús, darált hús, csontok stb. Minden egyes tételt pontosan osztályoznak, azt is meghatározva, hogy az állat melyik részéből származik. A sajtoknak is megvan a maguk külön osztályozása. Soha, senki sem sorolná a sajtot és a húst a “szendvicsétel” kategóriába, mert az csak zavart okozna az emberek fejében.

A terményrészlegnél mégis ezt a hibás és zavaros csoportosítást alkalmazzák, amely akár egészségügyi gondot is okozhat. Ha például egy kalap alá veszik a gyökérzöldségeket, a paradicsomot és a rebarbarát, az arra indíthatja a vásárlót, hogy helytelenül párosítsa ételeit. Ha ugyanis egyszerre eszünk keményítőtartalmú gumót és savanyú gyümölcsöt vagy zöldséget, akkor beleinkben erjedés és gázosodás alakul ki.

A zöld levelű növények, és zöldségek azonos kategóriába sorolása azt okozta, hogy a legtöbben rosszul alkalmazták az ételpárosítás szabályát. E zavar miatt sokan megkérdezték tőlem, hogy helyes-e összeturmixolni a gyümölcsöt a zöld levelekkel. Azt hallották ugyanis, hogy “gyümölcsöt és zöldséget helytelen együtt fogyasztani.” Valóban igaz, hogy a keményítőtartalmú gyökérzöldséget nem célszerű együtt fogyasztani gyümöccsel. Az ilyen kombináció ugyanis gázosodást okozhat a belekben. A zöld levelek azonban nem tartoznak a zöldségek közé, és nincs bennünk keményítő! Valójában a zöld levelűek az egyetlen olyan ételcsoport, amelyik segít a többi étel emésztésében azáltal, hogy serkenti az emésztő enzimek kiválasztódását. Így aztán a zöld levelek bármilyen más étellel párosíthatók. Továbbá lejegyezték, hogy a csimpánzok gyakran fogyasztanak gyümölcsöket és leveleket ugyanarról a fáról, ugyanazon etetési idő alatt. Jane Goodall és más kutatók megfigyelték, ahogy a majmok a gyümölcsöt levelekbe göngyölték, és az így kapott “szendvicset” fogyasztották el.

Továbbá félreértés is adódik abból, hogy a zöld leveleket és a zöldségeket egy csoportba sorolták. Ez a helytelen általánosítás ahhoz a téves következtetéshez vezetett, hogy sokan - még számos kutató is - azt hiszi, hogy a zöld levelek kevés fehérjét tartalmaznak. Tévedés! A zöld levelek kiváló fehérjeforrások, amint az a következő fejezetből is majd kiderül.

Javaslom, válasszuk le a zöld levelű növényeket a zöldségekről egyszer és mindenkorra! A zöld levélhajtások soha nem kapták meg a kellő figyelmet, és nem kutatták őket megfelelő módon, mert helytelenül a zöldségek csoportjába kerültek. A legtöbb nyelvben még rendes nevük sincs. A “sötétzöld levelű zöldségek” elnevezés túlságosan hosszú, és kényelmetlen a használata, olyan, mintha azt mondanánk, hogy “az állat, amelyiknek szarva van és tejet ad”.

A zöld levelek tápanyagtartalmáról ma még nem létezik átfogó adatbázis. A könyvhöz különböző országok magazinjainak és könyveinek információmorzsáit kellett összegyűjtenem, és még így sincs meg minden adat. Például sehol sem találtam a répa zöldjének tápanyagtartalmára vonatkozó adatokat. Ahhoz azonban elegendő ismeretekhez jutottam, hogy levonjak néhány lényeges következtetést: a zöld levelűek olyan alapvető élelmiszercsoport, amely a legjobban megfelel az ember táplálkozási igényeinek.

Az alábbi táblázatban láthatjuk az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium által kibocsátott, javasolt napi ásványianyag- és vitaminbeviteli értékeket a kelkáposzta és a disznóparéj vonatkozásában. Ezekből az adatokból látható, hogy a zöld levelek az emberi táplálkozás számára valóban rendkívüliek.