Anyagi válság

Anyagi válság

Viktória:

Miközben családunk a testi egészség területén pozitív változásokat tapasztalt, a pénzügyi helyzetünk megingott. A helyi gazdasági felügyelet valamelyik jogszabály megsértésére hivatkozva - többszöri kihallgatásunk után - betiltotta üzleti tevékenységeinket. Elveszítettük a lábunk alól a talajt. Tartozásaink megszaporodtak. A szabálysértés jogi következményei miatt a házunkat nem adhattuk el. Végül elárverezték. Béreltünk egy raktárt, ahová elkezdtük átpakolni a könyveinket, a konyhai gépeinket és az egyéb holminkat.

Ekkor telefonált bátyám Oroszországból, hogy anyám rákban haldoklik, és valószínűleg csak néhány hete van hátra. Már hat éve nem láttam anyámat.

Úgy éreztem, el kell köszönnöm tőle, de nem szívesen utaztam volna egyedül. Igor elkísért, hogy utoljára még találkozzunk anyámmal, a gyerekek pedig a barátainknál maradtak Amerikában.

Épp időben érkeztünk vissza Oroszországból ahhoz, hogy láthassuk, amint a buldózer eltolja tölgyfa bútorainkat és egyéb “kincseinket” a régi udvarunkból. Ahogy ott álltam, úgy éreztem, hogy a régi életemet is belepréselik a romok közé, és azt a hatalmas munkagép örökre eltemette.

Otthontalanná és munkanélkülivé váltunk. Ez épp elég lehetne ahhoz, hogy valaki szívrohamot kapjon. Én mégis megkönnyebbülést éreztem. A nyers étrend melletti kitartásunk átalakított minket. Így hát fogtuk a gyerekeinket és a kutyánkat, beültünk Astrovan teherautónkba, és útra keltünk. Nem volt más választási lehetőségünk.