Útra kelünk

Útra kelünk

Viktória:

Hosszú távú gyaloglók csoporttalálkozóján vettünk részt 1997 őszén. Érdekes történeteket meséltek a túráikról, és gyönyörű diaképeket vetítettek. Egy sportolókra szakosodott táplálkozási szakember, akinek szakterülete a hosszú távú gyaloglás volt, étkezési tanácsokkal látta el a túrázókat, megmondta, mit egyenek a túrázás idején. A javaslataitól égnek állt a hajunk!

Szerinte minden túrázónak 160 km-enként 90 dkg M&M csokigolyót kell ennie ahhoz, hogy legyen elegendő energiája, főleg hegyi ösvényen fölfelé haladva. Minden órában enniük kell egy “energiaszeletet”, vagy valamilyen édességet, hogy “kivédjék a délutáni energiaszint-zuhanást.” Még azt is javasolta, hogy éjszakára tegyenek csokoládét a párnájuk alá, és valahányszor felébrednek, harapjanak belőle. Az átlagos túrázó 10-30 dkg súlyt veszít egy hosszú távú gyaloglás során. Sokuk számára ez valóban probléma, mert emiatt idő előtt ki kell szállniuk a versenyből. A súlyvesztés elkerülésére az orvos azt javasolta, hogy valahányszor új városba érkeznek, “fogyasszanak el 2 liter fagylaltot”…

Nem akartunk hinni a fülünknek! Azonnal tudtuk, hogy ez lesz a következő projektünk. Korábban már álmodoztunk arról, hogy gyalog járjuk be keresztül-kasul az országot. De most már küldetésünk is volt hozzá! Megkérdeztük a túrázókat, mennyi pénzt költenek az Egyesült Államokat átszelő túra során. Fejenként kb. 4000 dollárt - hangzott a válasz. Azt is elmondták, hogy az ilyen túra kb. 6 hónapig tart.

Az USA-ban három nagyobb, hosszú távú gyalogtúra-útvonal létezik. Mi a Csendes-óceánit választottuk, amelynek a hossza 4160 km. San Diego mellől, a mexikói határtól indul, majd északi irányban halad, egészen a kanadai határig.

Decemberben kocsival San Diegoba hajtottunk, ahol a helyi Nyerskoszt-közösség meleg barátsággal fogadott minket. Hogy anyagilag támogassák a túránkat, felfogadtak bennünket, hogy készítsünk nyers ételeket több, mint 80 fős tagsguknak. Kb. 1000 dollárt kaptunk a munkánkért. Egyikük hátizsákkal honorálta Igor masszázskezelését. A datolyafarmon dolgozó Jamie 4500 datolyát adott nekünk, amiből fejenként 5 szem jutott a teljes túra minden egyes napjára. Barátunk, Wayne Shelton, önként vállalta, hogy 42 ételcsomagot küld nekünk postán, a túra egyes pontjaira. A helyi gazdálkodók árengedményes dióféléket, magvakat, fügét és mazsolát adtak. Vásároltunk magunknak Teva márkájú szandált. Az egész utat ebben jártuk végig. Barátaink részletes térképekkel is megajándékoztak minket. Minden nap edzettünk: 2-4 órát túráztunk, párnákkal kitömött hátizsákjainkkal a hegyekben. Készen álltunk az indulásra.

Korán reggel, 1998. április 3-án, Wayne elvitt minket a túra indulási helyére. Bár az autóban a rádió azt ígérte, hogy napos hétvégénk lesz, elkezdett esni az eső. Wayne készített rólunk egy fotót a mexikói határon álló szobor előtt, majd a zuhogó esőben útra keltünk.