Igor története

Igor története

Igor:

Szkeptikus voltam, mert korábban már kipróbáltam egy “egészséges” étrendet, amellyel nagyon rossz tapasztalatokat szereztem.

Sok évvel korábban, 20 évesen, még Oroszországban, beléptem egy vegetárius csoportba. Csak fűszermentes és kalóriaszegény ételeket fogyasztottunk. Közben persze vágyakoztam azokra az ételekre, amiken felnőttem: a fűszeres, orosz, disznóhússal készülő borscsra; az illatos, rizsből és bárányhúsból készülő piláfra; és egy jó adag csokoládétortára. Ennek ellenére képes voltam sokáig vegetárius maradni, mert volt akaraterőm.

A húsmentes étrendtől azonban legyengültem, minimálisra csökkent az energiaszintem, minden fogam lyukas lett, lefogytam, s a fenekem lógott. Nappal attól szenvedtem, hogy ízetlen ételeket eszem, éjjel pedig attól, hogy ízes, húsos finomságokról álmodom…

Irigyeltem a környezetemben azokat, akik bármit ehettek, amit csak akartak. Végül így szóltam magamhoz: “Mi értelme van szenvedned?! Miért tűröd ezt?! Boldog vagy? Felejtsd el a diétát, és élvezd az életet!” És így is tettem.

Évek teltek el. Féltem minden új születésnaptól, mert éreztem magamon a gyors öregedés jeleit. Harmincöt évesen már hozzászoktam, hogy remegnek a kezeim, a szemeim kidülledtek, a hajam megőszült, fáradt voltam, és rettentően ingerlékeny. Álmatlanságban is szenvedtem.

Ízületeim állapota gyorsan romlott, és az orvosok azt mondták, tolószékben fogom végezni. Esős napokon az is nehézséget okozott, hogy lehajoljak, és bekössem a cipőfűzőmet. A szívem nagyon gyorsan vert, még pihenés közben is percenként 150-et (a normális érték 72). Este a feleségem nem tudta a fejét a mellkasomra hajtani, mert azt mondta: “”úgy dübörög a szíved, mintha fel akarna robbanni.”

A pulzusszámom végül annyira megemelkedett, hogy nem tudtam dolgozni, és kórházba kerültem. A kórházban rákapcsoltak egy gépre, ami folytonosan mérte a pulzusszámomat és a vérnyomásomat. Ekkor percenként 178-at vert a szívem. Öt orvosból álló konzílium gyűlt össze, hogy megvitassák, hogyan csökkenthetnék a pulzusszámomat. Végül úgy döntöttek, hogy 22 liter fiziológiás sóoldatot csepegtetnek a vérembe. Miután ez megtörtént, a pulzusom 173/percre csökkent…

Ekkor az orvosok ismét összeültek, és úgy döntöttek, hogy áramütéssel leállítják a szívemet, majd újraindítják. Papírokat akartak velem aláíratni, amelyeken az állt, hogy tudatában vagyok a ténynek, hogy ilyen beavatkozásoknál az esetek 10 %-ában a szív nem indul újra.

Nem járultam hozzá. Hazamentem a kórházból, és végtelenül kimerültnek éreztem magam. Néhány napon belül megérkezett a kórházi számla, 2000 dollárról…

Viktória:

Egy nap a férjem, Igor arra ébredt, hogy bedagadt a nyaka. Úgy érezte magát, mintha teniszlapba lenne a torkában. Egész reggel ott ácsorgott a tükör előtt, és a nyakát tapogatta. Attól félt, hogy daganatos betegsége van. Én is féltem ettől a lehetőségtől, és az jutott eszembe, hogy talán most hajlandó kipróbálni a nyers kosztot.

Amint a gyerekek elmentek az iskolába, rögtön a kórházba hajtottunk. Az orvos vért vett Igortól, majd közölte, hogy súlyos pajzsmirigy-túlműködése van. Sürgősen meg akarta operálni, és jelezte, hogy a műtétet követően valószínűleg élete végéig hormontablettát kell szednie.

Igor nagyon ideges lett. Mivel élete során már kilencszer operálták, és egyik műtéttől sem lett egészségesebb, nem egyezett bele a műtétbe. Ettől aztán az orvos lett ideges. Közölte, hogy Igor betegsége gyógyíthatatlan, visszafordíthatatlan állapot. Elénk tette a pajzsmirigybetegségekről szóló szakkönyv legújabb kiadását, és a következőt olvasta fel belőle: “a legtöbb pajzsmirigybeteg állapota kezelés nélkül menthetetlenül rosszabbodik, és a páciensből 15 éven belül testi roncs lesz.”

Igor a következő szavakkal reagált rá: “Csakhogy én nyers, vegetárius kosztra fogok áttérni.” Az orvos megrázta a fejét: “Önnek épp az ellenkezőjét kellene tennie!” Majd lapozott egyet a szakkönyvben, és rábökött egy bekezdésre: “ha pajzsmirigy-túlműködése van, fogyasszon több vajat, sajtot, tejszínt és egyéb tejterméket!… A mogyoróvaj, majonéz és az állati eredetű zsírok is segítenek… Mérsékelje a gyümölcslevek és friss gyümölcsök fogyasztását!” Az orvos e szavakkal zárta a beszélgetést: “az ön betegsége annyira előrehaladott, hogy sürgős kezelésre szorul!”

Hazafelé menet Igor nem szólt, de tudtam, mi jár a fejében.

Igor:

Nagyon elkeseredtem. Nem maradt más választásom, mint kipróbálni a nyers kosztot. Azt mondtam magamnak: “Az ördögbe is! Két hónapig nyerset eszem, utána meg majd visszatérek ahhoz, amit szeretek.” Ezt aztán a feleségemmel is közöltem telefonon.

Amikor néhány órával később hazaérkeztem, a konyhánkat üresen találtam. “Hogy ne essünk kísértésbe” - magyarázta Viktória.