A kezdetek

A kezdetek

Viktória:

Elmentem a bevásárlóközpontba, hogy nyers ételeket vegyek a családnak. Furcsa volt a tény, hogy vásárlásaim mostantól a zöldségrészlegre fognak korlátozódni. Nem tudtam mit vegyek, ezért aztán hosszasan köröztem a zöldségek és gyümölcsök körül.

Mások továbbra is sonkát, sajtot és kólát vásároltak. Furcsán éreztem magam, hogy ezúttal jégkrém nélkül jövök ki az üzletből, holott azt korábban mindig vettem a gyerekeknek.

Emlékszem, előfordult, hogy az elmém így szólt: “Nevetséges vagy! Ez nem lehet igaz! Kész röhej, amit művelsz!” A szívem azonban azt súgta: “Eleinte minden változás szokatlan. Ha most nem teszed meg, akkor valami rendkívüliről maradsz le. Örökre hiányozni fog. Életed végéig bánni fogod!”

Válja:

Soha nem fogom elfelejteni azt a napot. Amikor Szergejjel hazatértünk az iskolából, teljesen ledöbbentem. A konyhai gépek és felszerelések nagy része eltűnt, helyettük pedig egy hatalmas vágódeszka volt, furcsa módon a tűzhely tetején.

Szergej:

Kinyitottam a hűtőszekrényt, és megbotránkozva láttam, hogy eltűntek belőle a hotdogok, a hamburgerek, a halszeletek és a kenyér! Nincs mit ennem! Csak ilyen-olyan gyümölcs és zöldség. Közöltem anyuval, hogy én továbbra is csak “egészségtelen” ételeket vagyok hajlandó enni, és inkább injekciózom magamat inzulinnal. Erre azt felelte: “Inkább meghalok, minthogy ezt megengedjem”.

Válja:

Nem ijedtem meg túlságosan - egészen az ebédig. Salátát ettünk. Kenyér helyett sárgarépaszeleteket rágcsáltunk. Desszertnek almát kaptunk. Azután pedig hallgattam anyut, amint lelkesen arról szónokolt, hogy alma- és uborkaevéssel kigyógyulhatunk a betegségeinkből.

Szergej:

Soha senkiről sem hallottam, aki csak gyümölcsöt és zöldséget evett volna. Pánikba estem. Anyu lecsillapított, és arra kért, hogy próbáljam ki ezt az étrendet két hétig, és majd meglátom, hogy érzem magam.