“Nyersnek” lenni, vagy nem “nyersnek” lenni?

“Nyersnek” lenni, vagy nem “nyersnek” lenni?

Viktória:

Elmentem a könyvesboltba, ahol találtam néhány, nyers táplálékról szóló könyvet. Örömmel vetettem rájuk magamat. Ezekben a könyvekben többet találtam, mint csupán egészséggel kapcsolatos információt. A szerzőik szabad és boldog embereknek tűntek. Én is szabaddá és boldoggá akartam válni!

Szergej:

Anyu éjjel-nappal olvasott, és éjszakánként csak néhány órát aludt. Emlékszem, azokban a napokban egyre többet láttam őt mosolyogni.

Viktória:

Reggel, miközben kávéval teli, óriási bögrémbe kapaszkodtam, fogaimat pedig belefúrtam a kedvenc krémsajtommal megtöltött, meleg zsemlébe, megpróbáltam elképzelni, hogy nyers reggelit eszem. Megkérdeztem magamtól: “Mikor kellene elkezdetünk a nyers kosztot, és hogyan?” “Holnap elkezdem - feleltem magamnak.” Ám másnap reggel újra ott szorongattam kezemben a kávésbögrét… Ránéztem férjemre, aki éppen élvezettel fogyasztotta reggeli lakomáját, amely három zsemléből, két fánkból és egy söröskorsónyi kávéból állt. Felsóhajtottam…

Elérkezett a karácsony, és ekkorra már csaknem két hónap telt el azóta, hogy Szergej cukorbetegségét diagnosztizálták. Szegény gyerek esténként nehezen aludt el, a szemei karikásak voltak, a vércukorszintje pedig magas. Az iskolai teljesítménye egyre romlott, már az osztályátlagot sem érte el.

Izgatott a nyers étrend, de nem tudtam elképzelni, hogyan vághatnék bele. Megpróbáltam beszélni erről a férjemmel, Igorral. Azt mondta: “ha ez valóban olyan remek lenne, akkor minden orvos ezt ajánlaná. Csakhogy nem ezt teszik. Pedig tanult emberek! Megpróbálhatod, de láthatod, hogy az étkezési szokások összekötik az embereket. Ha azon az őrült diétán fogsz élni, eltávolodhatunk egymástól!” Nem tudtam, mit mondjak erre, csak azt tudtam, hogy valamit lépnünk kell.