Hittel élni

Hittel élni

Viktória:

Úgy tűnik, hogy amikor az életünkben tovább kell lépnünk, az univerzum mindig gondoskodik egy “nincs más választási lehetőség” típusú helyzetről. Mi, bár már nem akartunk ugyanúgy élni, ahogy korábban, de féltünk a valódi, gyökeres változástól. Attól, hogy az intuícióinkat követve kezdjünk élni; attól, hogy hittel éljünk. Ám nem volt más választásunk.

Mindössze négyszáz dollár lapult a zsebünkben. Olyan vízumunk volt, ami nem tette lehetővé, hogy élelmiszerjegyet vagy másfajta támogatást kapjunk az amerikai kormánytól. Nem tudtuk, hová megyünk, mennyi időre, mit fogunk enni, hol fogunk kikötni. Megadtuk magunkat a sorsnak. Két és fél éven keresztül utaztunk össze-vissza az Egyesült Államok területén. Összesen 320 000 km-t tettünk bele a teherautónkba! Meglepő módon a kocsi egyszer sem mondta föl a szolgálatot. Spontán döntések alapján utaztunk egyik helyről a másikra. Mialatt az egyik templom részére nyers ételeket készítettünk, meghívást kaptunk, hogy tartsunk bemutatót a szomszédos idősek otthonában. Néhol csak öt ember jelent meg, máshol húsz. Csak adományokat fogadtunk el. Előfordult, hogy kevesebb pénzt kerestünk, mint amennyit költöttünk. Olyan is előfordult, hogy jól kerestünk. Egyszer egy bahamai közösség fizette a repülőjegyünket, csak hogy megtanítsuk nekik, hogyan készíthetnek ízletes nyers ételeket. Megtanultuk, hogy ha őszintén akarunk segíteni, az emberek boldogan fizetnek a szolgáltatásunkért. Amikor nem volt pénzünk, akkor csírákon és vadon termő növényeken éltünk. Mindig a szabadban aludtunk, ingyenes kempingekben, különböző közösségekben, vagy a barátaink kiskertjében. Ekkorra már 49 államban voltak kedvenc tartózkodási helyeink. Már sajnáltuk, hogy Denverben olyan sokáig tartózkodtunk a házunkhoz láncolva. Remekül éreztük magunkat! Minden reggel futottunk, bicikliztünk és úsztunk. Aztán olvastunk, leveleket írtunk és tervezgettünk. Miután elfogyasztottuk finom ebédünket, másoknak dolgoztunk. Minden este klasszikus könyveket olvastam fel hangosan a családomnak. Télen tovább költöztünk Texasba, Arizonába és Floridába. Egyszer egy hetet töltöttünk egy lakatlan szigeten, Florida déli részén.

Nyáron ismét elköltöztünk a látványosságokban gazdag Minnesotába, Vermontba és Maine-be.

Úgy éltünk, mint egy királyi család. Kiegyensúlyozottak és boldogok voltunk. Nem volt telefon, TV, tárgyalás, határidő és stressz. Számos olyan emberrel találkoztunk, akik ugyanúgy éltek, mint mi. Sok lehetőségünk lett volna letelepedni. Néhány egészségügyi intézményben jó álláslehetőséget is ajánlottak, de még nem volt elég a szabadságból.