"Mennyei élvezet"

Mennyei élvezet”

Viktória:

Már 6 hónapja éltünk nyers koszton, amikor a születésnapomra kaptam egy képeslapot… saját magamtól. Ez állt rajta: “Kedves Viktória, boldog születésnapot! Örömmel meghívunk éttermünkbe téged és férjedet. A fogások: kagyló, lazac, rák…” és minden további étel, amit korábban magam választottam ki. Már el is feledkeztem róla. Előző év júliusában úgy döntöttem, meglepem magam, és előre befizettem erre a születésnapi vacsorára a kedvenc éttermünkben.

Az agyam beindult: “már hat hónapja 100 %-os nyers koszton élünk, mint a szerzetesek! Megérdemeljük a jutalmat. Ez mégiscsak a születésnapom! Nem bűn, ha félévente egyszer főtt ételt eszünk! Ugyan már! Körülöttünk mindenki főtt ételt eszik, és senki sem hal bele!”

Megkérdeztem férjemet: “Igor! Elmenjünk? Aztán majd meglátjuk. Lehet, hogy csak beleharapunk, aztán kiköpjük.” Igor izgatott lett: “Persze! Menjünk csak!”

Igyekeztünk szépen felöltözni a különleges estére, de egyikünkre sem passzolt már a régi ruhánk.

Autóval hajtottunk az étteremhez. Olyan izgatott voltam, hogy alig vártam már, hogy asztalhoz ültessenek minket! Régen jártunk étteremben. Minden izgalmas és kellemes volt, a kedves pincér, az ételek ínycsiklandó illata, a vidám arcú emberek. A pincér kihozta az ételeinket. Remekül festettek! Úgy indult, hogy ez lesz a legfényesebb születésnapom!

Az első néhány falat után a mennyországban éreztük magunkat! Teljesen feldobódtunk! Nem tudtunk túl sokat enni, mert új étrendünktől a gyomrunk már összeszűkült. Sok étel maradt az asztalon. Ahogy távoztunk az étteremből, mindketten igen kellemetlen utóízt éreztünk a szájunkban.

Már az ötperces hazaúton elkezdődött a rosszullét. Mire beléptünk a házba, igen gyengének éreztük magunkat, háborgott a gyomrunk, és alig vártuk, hogy bezuhanhassunk az ágyba. Tudtam, hogy mindezért a főtt étel a felelő, de nem akartam elhinni, hogy az ennyire súlyos tüneteket okozhat.

Másnap reggel a fáradtság már elfeledett érzésével ébredtem. Amikor belepillantottam a tükörbe, ijedtemben elejtettem a fogkefémet. A szemeim helyén két gödröt láttam, az arcom vörös és püffedt volt. Szédültem. Értetlenül bámultam: “hová lett az egészségem?”

Amikor a férjemre néztem, majdnem elsírtam magam. Vérző térdhajlatára mutatott. A pulzusa a magasba szökött, az arca vörös volt, remegett és siralmasan érezte magát. Az aznapi munkáit le kellett mondania. Így szóltam: “Igor! Annyira sajnálom, hogy ezt tettem veled.”

A legrosszabb azonban még hátravolt: annyira elkezdtük kívánni a főtt ételt, hogy a nyers étrendi elképzelésünk komoly veszélybe került. Több napunkba került, hogy fölépüljünk az éttermi “mennyei élvezetekből”, és visszatérjünk a stabil, nyers koszthoz.

Először nem értettük, mi a magyarázata, hogy másoknak kutya bajuk sem lesz a főtt ételtől, míg mi, akik már kitűnő egészségi állapotban voltunk, belebetegedtünk.

Aztán eszünkbe jutottak azok az egészséges emberek, akik először gyújtanak rá cigarettára, vagy először isznak alkoholt. Hiszen ők is belebetegszenek!

Az emberi szervezet a veszélyes anyagok ellen védelmet épít ki. Amikor főtt ételt eszünk, az egész béltaktust vékony nyákréteg vonja be. Minél mérgezőbb anyagokat fogyasztunk, annál vastagabbá válik ez a nyákréteg.

A természetgyógyászok “nyákplakknak” nevezik ezt. Így alkalmazkodik az emberi szervezet a főtt ételek fogyasztásához. Ez a bevonat akadályozza, hogy vérünkbe sok, az egészségünkre ártalmas anyag szívódjon fel, viszont sajnos a hasznos tápanyagok felszívódását is nehezíti. Ezért is gyakoriak a többnyire főtt ételt fogyasztók közt az emésztési problémák.

A mi esetünkbe borzasztó sokk érte a szervezetünket. Hat hónapja már 100 %-os nyers, vegán étrenden éltünk. A szervezetünk megbízott bennünk, és leépítette belünk belső felszínéről a védő nyákréteget. Erre mi “kiruccantunk”, és olyan ételeket ettünk, amelyekkel szemben már nem rendelkeztünk védelemmel. Ennek köszönhetően valószínűleg kb. 200-szor súlyosabban mérgeződtünk meg, mint bárki más abban az étteremben. Nagyon kemény leckét kaptunk! Soha többet nem teszünk ilyet.

Egy-két hónap után sokan abbahagyják a nyers kosztot. Bíztam benne, hogy ebből az esetből mindketten tanultunk.

Gyakran mondjuk, hogy “megfáztam”, “gyengének érzem magam”, “most valahogy nem megy a munka” stb. Először is, szerintem fölösleges magyarázkodnunk. De ha mégis szükségét érezzük, akkor javaslom, legyünk maximálisan őszinték. Csak akkor van értelme. A legfontosabb, hogy saját magunk miatt legyünk igazán őszinték. Nincs azzal semmi gond, ha azt mondjuk: “ez nehéz, nem tudom megcsinálni”.

Ez esetben van esélyünk, hogy sikerrel újra megpróbálhatjuk majd, amikor kedvezőbbek lesznek a körülmények. Ha azonban azt mondjuk, hogy “a nyers koszt nem működik”, “nekem ez nem való”, stb., akkor megvonunk magunktól egy új lehetőséget. Hogy szavainkkal másokban idegenkedést vagy kétséget keltünk a nyers koszttal kapcsolatban, az még mindig a kisebb rossz, ahhoz képest, hogy bezárjuk magunk előtt a legtermészetesebb életmódhoz vezető utat.

Ennek fényében azt javaslom, ne kezdj bele a nyers étkezésbe addig, amíg arra teljesen készen nem állsz! Lehet, hogy akad olyan olvasó, aki az eddig leírtak hatására lelkesen eldobja a fazekait és a serpenyőit, s a tűzhelyét lefedi a vágódeszkájával.

Azt javaslom, ne kapkod el! Először gyűjts be elegendő információt! Légy óvatos! Ezzel a változtatással ugyanis több történik, mint ha például a ruhatáradat cserélnéd le. Az egész életedet változtatod meg!

Nem szeretném, ha azért döntenél a gyökeres változás mellett, mert azt hallod tőlem, hogy érdemes meglépni ezt a lépést. Csak akkor vágj neki, ha őszintén úgy érzed, hogy az jó lesz neked. Érted a különbséget?