A tizenéves Szergej üzenete

A tizenéves Szergej üzenete

Szerencsésnek tartom magam, hogy mamám rátalált a nyers étrendre, mert hatására kigyógyultam a cukorbetegségből. Örülök, hogy soha többé nem kell amiatt aggódnom, hogy bármilyen életveszélyes betegségem lesz, akármilyen súlyos betegségről is legyen szó. A jövőben soha, semmilyen katasztrófa miatt sem kell aggódnom, mert tudom, hogyan kell hosszú időn át élelem nélkül életben maradni az erdőben.

Korábban halálosan féltem a pókoktól és a haláltól, de most már egyik miatt sem kell aggódnom. A nyers ételek segítettek megszabadulni minden félelmemtől.

Régen rettegtem a haláltól. Akadtak olyan esték, amikor képtelen voltam elaludni, mert az jár az eszemben, hogy valószínűleg sokáig élünk, ám valójában egyetlen másodperc alatt bármikor meghalhatunk. Ez a gondolat megrémisztett, mert ragaszkodtam a testemhez és az anyagi dolgokhoz. Rettentően félelmetesnek találtam ilyen dolgokra gondolni.

Idővel felismertem, hogy már nem kell félnem, mert a halál - akárcsak a születés is - csodálatos. Egyszer, amikor a michigeni Kreatív Egészségközpontban jártam, találkoztam egy fickóval, Mike-kal. Mike-ot négy férfi cipelte be az intézetbe. Az orvosok közölték vele, hogy csak két napja van hátra. Nem tudott járni, mozdulni, ezért lefektették az ágyra. Búzafűlevet itattunk vele, és böjtölni kezdett. És megtörtént a csoda! Egy hónapon belül járni kezdett, majd segített lenyírni a füvet a traktorral. Három hónap múlva reggelenként már futott, és lejött velem a folyón egy tutajon. Aktív és igazán boldog lett!

Mike korábban sok alkoholt ivott, a májának már csak 1 %-a működött. Három hónap múlva már annyira szuperül érezte magát, hogy kijelentette, meggyógyult, és egyik este kiruccant a barátnőjével vacsorázni. Marhahúst evett. Azon az estén meghalt.

Amikor a szüleim meglátogatták azon az éjszaka a kórházban, engem is magukkal vittek, hogy elbúcsúzhassak Mike-tól. Néztem a testét, és megérintettem. Olyan volt, mint egy darab bőr. Nem volt benne lélek. Olyan volt, mint egy baba, még csak nem is volt emberi.

Azóta tudom, hogy valójában nem halunk meg, csak valahová máshová költözünk, de igazából nem halunk meg. Talán ez volt az utolsó láncszem, hogy rájöjjek: nem kell félni a haláltól.

Már nem aggódom, hogy befogad-e bármilyen csoport, mert amikor nyers ételeket kezdtem enni, egyúttal leszoktam arról is, hogy érdekeljen mások véleménye. Nem félek a szegénységtől, ahogy az éhenhalástól sem, mert tudom, hogy egyik sem lehetséges. Már nem félek az élettől.

Amióta ezen az étrenden élek, megszerettem a munkát. Korábban, amikor anyu arra kért, hogy tegyek meg valamit, mindig a munka könnyű végét kerestem, és igyekeztem olyan gyorsan elvégezni, amilyen gyorsan csak lehet. Amikor például arra kért, söpörjek fel, a piszkot a szőnyeg alá söprűztem. Ha azt kérte, mossam el az edényeket, akkor csak elöblítettem, vagy beáztattam őket. Nyaranta egész nap csak a heverőnkön feküdtem, és nem csináltam semmit. Barátaimmal együtt három hónapig csak unatkoztunk, és nem jutott eszünkbe semmi értelmes tevékenység.

Amikor már egy éve nyers étrenden éltem, képtelen voltam leülni a TV elé, ha tudtam, hogy a konyhában ott áll a halom mosatlan edény. Kezdtem megszeretni a munkát, és rájöttem, hogy nélküle unalmas az élet.

Az étrendem megváltoztatása előtt az iskolában átlagon aluli teljesítményt nyújtottam. Én voltam az osztály bohóca, és sohasem készítettem el a házi feladatomat. Mindig fészkelődtem, úgynevezett hiperaktív gyerek voltam, nem tudtam nyugton maradni. Gyengén ment az olvasás, olyannyira, hogy a tanárok a megbuktatásomat fontolgatták.

Az étrendem megváltoztatása után hamarosan az osztály legjobb 10 tanulója közé soroltak. Érdekes, hogy az első félévben még én voltam az osztály legrosszabb tanulója, ám a második félévben már az egyik legjobb. Az igazgatótól személyesen kaptam kitüntetést, és azt mondta, hogy ilyet még sohasem látott. Az osztályzataim minden tantárgyból javultak. Már nem 2-es tanuló voltam, hanem 4-es vagy 5-ös. Oda tudtam figyelni a tanárra, és élveztem az órákat, szórakoztatott a tanulás.

A tanulás történetesen annyira könnyedén ment, hogy aztán otthagytam az iskolát, és magántanuló lettem, mert így két évfolyam anyagát tanulhattam meg egyetlen év alatt. Mivel ez is könnyen ment, úgy döntöttem, iskolát ugrok. Megírtam a szintfelmérőt a főiskolán, és jó eredményt értem el. Most Medfordban járok főiskolára. 15 éves vagyok, és 4-es az átlagom. Ez igen jó érzéssel tölt el.

Emberi kapcsolataim megváltoztam. Sok barátom van. Főleg olyan embereket vonzok valahogy magamhoz, akik hozzám hasonló gondolodásúak. Persze, a régi barátaim is velem maradtak.

Amikor azt látom, hogy a barátaimnak szemüveget és fogszabályzót kell viselniük, gyakran megbetegszenek, és erősen hullámzik a hangulatuk, nagyon sajnálom őket. Azt kívánom, bárcsak tudnák ők is, hogy nem kellene szenvedniük. De tudom, hogy a legtöbbjük nem is figyelne rám. Szerintem csak azt tehetem értük, hogy jó példát mutatok neki.

Lehet, hogy sohasem tudják meg, hogy máshogy is meg lehet oldani a problémájukat. Lehet, hogy sohasem tudják meg, mert mindenütt félrevezető információt kapnak. Az iskolában örökösen azt hallják, hogy ha beteg vagy, vegyél be ilyen-olyan pirulát.

Ezt hallják a TV-ben, a szüleiktől és a barátaiktól. Ez az oka, hogy néhány barátom szkeptikusan fogadja, amikor azt mondom neki, hogy ha nyers koszton élsz, nincs mitől félned. Sohasem leszel beteg, és ha mégis, a nyers ételek meggyógyítanak.

Bárcsak elmondhatnám a barátaim szüleinek, hogy legalább valamennyi nyers ételt egyenek! A gyerekeik számítanak rájuk. Talán a szülők nem betegek, de ha a gyerekek igen, akkor nincs jobb ok, hogy áttérjenek a nyers étrendre. Az ilyen gyereknek boldog, áldásos élete lesz. Sohasem akarja majd kipróbálni a kábítószereket, bármilyen drog használata nagyon ostobának fog tűnni, mert a nyers ételeken élő emberek élete már eleve tele van eseményekkel és érzelmekkel, amelyek egyfajta “természetes feldobottságot” teremtenek.

Ha sokkal több gyerek élne nyers étrenden, akkor a világ szerintem jobb, tisztább és egészségesebb hely lenne. Ha csak annyit tennének az emberek, hogy a húsevést abbahagynák, sokkal kevesebb fát kéne kivágni. Több fa tisztább levegőt jelent. A tisztább levegő pedig egészségesebb embereket.

A szüleim azzal is segítettek nekem és a húgomnak abban, hogy kitartsunk az új étrend mellett, hogy konyhai gépeket vásároltak nekünk. Mixert, aprítót, késeket stb. Így könnyebb volt, mert gyerekként örömünket leltük abban, hogy elkészíthettük a saját ételeinket. De ami ennél is fontosabb: ők maguk jó példát mutattak. Sohasem csaltak, bármilyen nehéz is volt a helyzetünk. Ez mutatta meg nekem, hogy milyen sokat jelent nekik a nyers étel. Mivel egy család vagyunk, én is segíteni kezdtem a szüleimnek azzal, hogy jó példát mutassam, és sohasem csaltam. Nagyon gyorsan egyfajta ciklikusság vette kezdetét: amikor egyikünknek nehéz időszaka volt, a többiek minden tőlük telhetőt megtettek, hogy segítsenek neki. Könnyebb úgy sikeresnek lenni, ha támogatást kapsz hozzá.

A szüleim sokat változtak az új étrendtől. Először is: leszoktak a veszekedésről. Aztán: sokkal kedvesebbek, sokkal nyitottabbak lettek. Most már könnyebb a szüleimnek elmondani a dolgaimat, tudván, hogy csak segíteni akarnak nekem, nem pedig kritizálni.

A szüleim teljes szabadságot adnak nekem, sohasem fognak vissza, nem nyomnak el. Úgy gondolják, hogy nem a tulajdonuk vagyok, én a magam ura vagyok. Ezért sohasem kényszerítenek semmire, amit magamtól nem akarok megtenni. Még ha olyat is teszek, amivel nem értenek egyet, nem szólnak bele, nem akadályoznak meg abban, hogy tanuljak a saját hibámból.

Úgy érzem, a nyers étkezés nagyszerű dolog. Ezért csinálom, nem pedig azért, mert a szüleim mondják, hogy ezt kell tenni. A szüleim tényleg nagyon nyitottak. Nem mondják, hogy “ne egyél főtt ételt.” Ha akarnék, ehetnék. De magamtól rájöttem, hogy nem igazán akarok már főtt ételt enni. Szívből örülök, hogy megismertették velem az élő ételeket. Örülnék, ha sok fiatal megismerné a történetünket, és sok szülő jó példát mutatnak a gyerekének. Szerintem a példamutatás a legjobb módja az emberek tanításának.

A húgom, a szüleim és én, mindannyian kint alszunk a szabad ég alatt. Van ugyan házunk, de csak a kutyáink alszanak abban.

Építettünk egy kis körülkerített részt az udvaron, hogy friss levegőn alhassunk. Meggyőződésem, hogy a friss levegő jó egészségben tartja az embert. Megfigyeltem, hogy amikor kinn töltöm az éjszakát, mindig békésen alszom, akárcsak egy kisbaba, továbbá ilyenkor kevesebb alvásra van szükségem, és jobban kipihenem egy-egy nehéz nap fáradalmait.

Az egyik télen egy ideig kis házikóban laktunk. Reggel pattantam, hogy tüzet rakjak, mert rettentő hideg volt. A hajnali favágás mindig fölébresztett. Utazás közben két-három alkalommal - az időjárás miatt - motelben kellett megszállnunk.

Reggel ott mindig olyan nehéznek éreztem magam, mintha főtt ételt ettem volna. Anyukámnak mindig fáj a feje, amikor bent alszik a házban. Megpróbáltunk ezért akkor is kinn aludni, amikor nagyon rossz az idő. Esőben például vízhatlan ponyvával takarjuk be magunkat. Tetszik, amit Peace Pilgrim mondott erről: “Nem olvadunk el, hisz nem cukorból vagyunk.”

Ágyunk sincs, helyette kemény fadeszkákon alszunk, mert ezt tartjuk egészségesnek. Amikor Denverben laktunk, a barátaim sokszor jöttek át hozzánk, és szokásuk volt, hogy ráugrottak a puha, ruganyos ágyamr.

Ahogy telt-múlt az idő, és gondolkozásunk megváltozott, elkezdtünk kemény felületen aludni. Apukám kemény tölgyfából vágott deszkákat, és mindegyikünk ágyára tett egyet. Amikor a barátom, Stephen átjött hozzám, ráugrott az ágyamra. Majdnem eltörte az orrát…

Az emberek gyakran megkérdezik tőlem, kívánom-e a pizzát, a sült krumplit és más olyan ételt, amit a fiatalok rendszerint imádnak. Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára főtt ételt. Őszintén szólva a főtt étel evésének még a gondolata is furcsa számomra. Miért akarnék egy finom, élő zöldséget megégetni, és utána melegen a számba venni?

Egyesek szerint nem lehet társadalmi életet élni, ha nyers étrenden élünk.

Nem így vélem. Minden étteremben kapható valamilyen zöld saláta. ha esetleg mégsem lenne, megkérheted a pincért, hozzon szeletelt cukkinit, paradicsomot, sárgarépát vagy hagymát, vagy bármilyen egyéb zöldséget, dresszing nélkül. Kérdezd meg, van-e olívaolajuk. Ilyen éttermi alkalmakra mindig legyen nálad kis üveg, ízesítésre szolgáló fűszer!

Ha étterembe beszéltünk meg egy találkozót, viszünk magunkkal egy nagy görögdinnyét. Odaadjuk a szakácsnak, és megkérjük, legyen kedves szeletelje fel gusztusosan. Amikor a pincér kihozza a tálcán a gyönyörűen felszeletelt dinnyét, barátaink teljesen megfeledkeznek arról, hogy mit is rendeltek, mert a friss dinnye annyival hívogatóbb, mint a hamburger. Mindig a dinnye fogy el először. A végén természetesen megfelelő borravalót adunk a szakácsnak és a pincérnek.

Amióta nyers étrenden élek, sokkal kevesebbet eszem. Ha étterembe megyünk a barátaimmal, olykor csak kevés teát iszom, vagy még azt sem. Néha nem is vagyok éhes. Csak ülök, és beszélgetek a barátaimmal, miközben ők esznek. Többnyire furcsálják.

Kb. kétévnyi nyers étkezés után leegyszerűsödött az étrendem.

Már nem kívánok semmilyen nyers ínyencséget. Az egyszerű saláta százszor jobban ízlik. Úgy tűnik, közelebb kerültem a természethez. Jobban esik például egy finom sárgarépa vagy egy alma, mint valamilyen nyers cukrászkülönlegesség.

Ezzel nem azt mondom, hogy ne fogyassz ínyencségeket, inkább arra biztatlak, hogy figyelj a testedre, és lehet, hogy idővel te is azt tapasztalod majd, amit én.

Már nem szoktam megbetegedni, de időnként úgynevezett “gyógyulási krízisen” megyek keresztül, ami szerintem a test tisztulásával függ össze.

Szervezetünkből a gyógyszerek ürülnek ki a leglassabban. Az említett gyógyulási krízis hirtelen kezdőik és hirtelen múlik el. Előre soha nem tudom, hogy mikor jelentkezik. Nem akarlak ezzel megijeszteni.

A gyógyulási folyamatok valójában nagyszerű jelenségek! Valójában szerintem akkor kell aggódnod, ha nem tapasztalsz ilyet, mert az azt jelentheti, hogy súlyos betegséged van.

Amikor valaki - akár rövid ideig is - kitart az élő ételek fogyasztása mellett, azt tapasztalja, hogy a tudatosságszintje növekszik.

A tudatosabb ember sohasem tenne kárt senkiben és semmiben.

Arra törekszik, hogy jobb emberré váljon, és példájával másokat is arra ösztönöz, hogy pozitív irányba változtassák meg életüket. El tudjuk képzelni, hogy egy 20 főből álló, elkötelezett gondolkodású csoport mennyit tudna tenni másokért?

Az életben nem a nyers étel a legfontosabb dolog. Szerintem a legfontosabb dolog a szabadság. Szabadnak lenni azt jelenti, hogy boldogok vagyunk. Amikor boldog vagy, akkor nem ragaszkodsz semmihez és senkihez. Lehetsz boldog egyedül egy hegy tetején vagy egy közlekedési dugóban.

Bár az élő ételek nem a legfontosabbak a világon, azért mégis nagyon lényegesnek tartom, mert tapasztalatom szerint megadja azt az energiát, amire szükséged van a valódi szabadság eléréséhez.