Ashland

Ashland

Viktória:

Amikor Ashlandba értünk, 12 méter magas hótakaró borította az utat, ezért meg kellett állnunk. A 12 méteres hóban nem láthattuk a gyalogutat, és már korábban is többször eltévedtünk. Az erdőőrök közölték velünk, hogy nem óhajtanak minket helikopterekkel keresgélni, tehát legalább hat hétig Aslandban kellett maradnunk, amíg a hó elolvad, és ismét biztonságossá válik a gyalogút. Kutyaszorítóba kerültünk, mert mindössze 5 dollárunk volt, s a következő küldeményünk 96 kilométerre várt bennünket, a Crater Lake-i postán. Képtelenség egy városban 5 dollárból hat hétig megélni.

Ashlandban sétálva rábukkantunk a gyönyörű Lithia-parkra. Úsztunk a folyóban, vad zöldsalátát ettünk és a közeli kempingben éjszakáztunk. Reggel beszélgetésbe elegyedtünk azokkal, akikkel előző nap a parkban találkoztunk, és érdeklődtünk az esetleges üzleti lehetőségekről. Kerti munkát ajánlottunk szállás fejében. Sokan említették Wellspringset. “Nemrég áradás pusztított ott, ezért most jócskán akad majd eltakarítani való.”

Néhány órával később megérkeztünk Wellspringsbe. A legelső férfi, akivel találkoztunk Gerry volt. Úgy tűnt, ő Wellsprings tulajdonosa. Fantasztikus beszélgetésünk volt vele:

• Tudna-e valami munkát adni nekünk ingyenes szálláshelyért cserébe?
• Az egyetlen hely, ahol szükségünk van a segítésre, az a konyha.
• Sajnálom, de a konyhában nem vállalunk munkát.
• Miért?
• Mert speciális étrenden élünk.
• Milyen étrenden?
• Természetes, élő ételeken.
• Ezt nem hiszem el! Van egy élő ételek elkészítését oktató konyhánk, és egész tavasszal szakácsot kerestünk hozzá, de nem találtunk senkit, csak egy hagyományos szakácsot. Tegnap végül körbeálltunk és imádkoztunk, hogy küldjön az utunkba a Jóisten egy nyersétel-szakácsot. És erre felbukkannak maguk! Döbbenetes! Alig várom, hogy megkóstolhassam néhány ételüket!

Gerryvel elmentünk bevásárolni a helyi bioboltba, és ő mindent megvett, amit csak mondtunk. Utána elvitt minket a szép konyhájukba, ami fel volt szerelve Vita-Mix turmixgéppel, Champion zöldség- és gyümölcspréssel, konyhai aprítóval, csíráztatótálcákkal és borotvaéles késekkel.

Készítettünk borscsot, diófélékből vagdaltat, humuszt és süteményt. Gerrynek és barátainak minden nagyon ízlett. Kaptunk tőle egy kulcsot és egy csekkfüzetet, és így szólt: “Szabad kezet kaptok, biztos, hogy minden rendben lesz.”

Csodálatos heteket töltöttünk a Springs-i Garden Caféban! Minden reggel friss zöldségeket és zöld levélhajtásokat szedtünk Wellsprins biokertészetében. Fantasztikus ízű, élő ételfinomságokat készítettünk. Munka után gyógyvízben lubickoltunk. Ráadásul hasonló gondolkodású emberek között lehettünk, akik közül sokkal barátságot kötöttünk.

Idővel azonban elolvadt az utakat borító hótakaró. Mivel sziklaszilárd célunk volt, hogy végigjárjuk a tervezett útvonalat, összepakoltunk, búcsút vettünk barátainkból és továbbindultunk.

Ahogy elhagytuk Ashlandet, olyan történt velünk, ami addig még soha. A szívünk azt visszhangozta: “Épp most hagytátok el az otthonotokat! Vissza kell térnetek!”