A nyers koszt bejáratása

A nyers koszt bejáratása

Viktória:

J. Whiteaker A diabétesz visszafordítása című könyvében olvastam, hogy a cukorbetegek számára kötelező a testmozgás. Azonnal Szergejre gondoltam, aki alig mozgott. Mivel nem adtunk neki inzulint, a gyógyulásért mindent egyebet meg akartunk tenni. Megértettük a könyvből, hogy a mozgás alapvető fontosságú Szergej számára. De vajon hogyan vegyük rá?

Szergej:

Anyu azzal állt elő, hogy ő és én, iskolába menetel előtt, minden reggel kocogni fogunk. Tudta, hogy ha nem tart velem, akkor nem fogok futni. Akkoriban mindketten túlsúlyosak voltunk, és szégyelltem az utcán futni, mert azt gondoltam, hogy akkor mindenki nevet rajtam. Addig szinte még sohasem futottam. Úgy képzeltem, hogy rettentő unalmas dolog.

Nagyon korán reggel, amikor még mélyen aludtam, anyu megérintette a karomat. A hideg is kirázott a gondolattól, hogy kibújjak a meleg ágyamból és futni induljak… Még föl se kelt a nap. Anyu azonban hajthatatlannak bizonyult, így aztán beadtam a derakamat.

Egy perccel a futás megkezdése után mindketten olyan vörösek lettünk, mint a rákok, és olyan nehezen vettük a levegőt, mint holmi rozzant szivattyú. Két perc után le kellett állnunk, és csak gyalogolni tudtunk. Bántott bennünket a gyenge kondíciónk, de aztán túltettük magunkat ezen, mert élveztük a dolgot. A reggeli levegő friss és tiszta volt. Miközben hazafelé gyalogoltunk, gyönyörködtünk, gyönyörködtünk a pompás napfelkeltében. Boldogok voltunk. Elhatároztam, hogy magam miatt kezdek el futni, nem pedig a cukorbetegségem miatt.

Igor:

Évekig álmodoztam arról, hogy egyszer futni fogok, de gyenge testem krónikus fáradtságban szenvedett, és nem volt elég energiám a futáshoz. Hetekkel azután, hogy áttértem a nyers kosztra, azt éreztem, hogy az energiaszintem kezd növekedni.

Reggelente elkezdtem futni. Eleinte csak keveset, de az állóképességem - ahogy családom többi tagjáé is - gyorsan növekedett. Hamarosan már kisebb versenyeken is elindultunk. Meg is nyertünk néhány érmet!

Miközben másokkal futottunk, megfigyeltük, hogy nekik közben sok folyadékot kellett inniuk, különben kiszáradtak volna. Rengeteg problémájuk volt a talpuk felhólyagosodásával, valamint lábsérülésekkel. Szénhidrátokkal kellett tömni magukat, különben nem lett volna elég energiájuk a futáshoz. Nekünk nem voltak ilyen gonjaink. Ezt valószínűleg a nyers kosztnak köszönhettük.

Viktória:

Egyszer felhívtam az orvosomat, és elmondtam neki, hogy futóversenyeken veszek részt. Megrémült, és azt mondta, hogy azonnal hagyjam abba a futást, mert azzal az életemet kockáztatom. Eldöntöttem, hogy többé nem hívom fel. Nagyon erőssé vált bennem az érzés, hogy mostantól a saját kezembe került az életem. Hamarosan az életbiztosításainkat is lemondtuk.